Március elsején szombaton magyar napot tartottunk az ifjúsági házban. Rakott krumplit és csokis piskótát készítettem. Az eseményről pár nappal korábban kis plakátot készítettem, de sajnos nem volt érdeklődés. Csak egy kis srác jött és kóstolt meg mindent. Vacsi után megtanítottam a malom játék szabályaira. Később még mosogatni is segített. Egy kicsit csalódott vagyok, hogy még ingyen meleg étellel sem lehet motiválni a fiatalságot. Bár a kollegina korábban már figyelmeztetett hogy nem érdemes előre reklámozni egyetlen programot sem különben nem jönnek el. És valóban. Egyik nap unalmamban nekiálltam papírvirágot készíteni és mindjárt öten csatlakoztak. Ezután mindent csak így csinálunk.

Vasárnap és hétfőn is sok időt töltöttem takarítással. Ez a lakás sosem lesz tiszta, de azért máris sokat javult a helyzet. Takarításon kívül nem nagyon volt mit csinálnom. Sikerült elolvasnom két Agatha Christie könyvet. Ha ilyen tempóban haladok nagyon gyorsan végzek a könyvtár angol nyelvű polcával. Gerzsonnal akartam sétálni menni. El is indultunk de nagyon reszketett, talán még mindig túl hideg van neki. Így aztán fél óra után vissza is hoztam a lakásba és egyedül indultam el.

A héten síszünet van. Nincs menza sem 😢. Ez hétfőn nem volt probléma mert még maradt a rakott krumplimból. Ma pedig kirándulni mentünk. Pontosabban síelni a nem túl távoli Syöte-be. Gyönyörű hely. De nem volt bátorságom kipróbálni a síelést, talán majd legközelebb. Elég rosszul is éreztem magam ott. Kicsit sétálgattam dombra fel dombról le, készítettem néhány képet. De az idő nagy részét bizony a kávézóban ücsörögve töltöttem. Legalább egy könyvet vittem volna magammal én balga.

És holnap az uszodába kísérek egy csoportot. Azt is legalább annyira fogom élvezni mint a mai napot.