Első szabadnap a semmi közepén.

Pont vasárnap. Síri csend, szinte minden mozdulatlan. Csak pár embert láttam kint.

Tegnap még űgy gondoltam, hogy ma ellátogatok a templomba megnézni hogy íiséznek itt. Sajna nem sikerült időben felkelnem. De főzőcdkézés után azért kimemtünk sétálni Gerzsonnal. Elmentünk a templomig csak hogy meggyőződjek róla calóban idetaláltam volna a misére.

Rengeteg hó van és még mindig esik. Élvezzük nagyon, de azért egy óránál tovább nem maradtunk kint nehogy megfázzon a görényke.

Több szomszédom is lehet au épületben mertbelég nagy a mozgás, és a mosógépet is használja valaki. Eddig még nem sikerült összefutnom egyikkel sem. Mindenesetre hagytam lent üzenetet a szárítószobában. A ketrecre tettem egy papírt és ceruzát azzal a kérdéssel hogy el szabad-e vinnem. Nagyon kíváncsi vagyok lesz-e válasz.

Holnap boltba kell mennem. Már írtam listát, csak a legszükségessebb dolgokról. És nagyon remélem hogy kedden végre találkozok a mentorommal.

Hát délután is elbóbiskoltam. Lehet hogy átalszom az egész telet.

Alig egy hetet töltöttem a tréninggel és mégis hiányzik a szobatársam. Hihetetlen milyen könnyen hozzá lehet szokno a jóhoz.  Túl nagy a csend itt. Holnap megpróbálok több időt kimt tölteni. Hétfő lesz, remélhezőleg ez több embert jelent.



Képek a tóról:

napsütéses reggel