2014. február 25., kedd


Ma először életemben részt vettem egy bingo játékban a mentális sérültek otthonában. Igaz nem volt szerencsém, de nagyon élveztem. És még a számokat is gyakoroltam. A bentlakók is nagyon kedvesen fogadtak ismét. Finnül, svédül és angolul is próbáltak velem szóba elegyedni.

Majd az iskolába mentünk, hogy résztvevőket toborozzunk a márciusi kirándulásokra. Lesz többek között síelés, snowboard és úszás is a programok között.

Az ofjúsági házban kártyáztunk a gyerekekkel. A változatosság kedvéért kipróbáltuk az uno-t. Később pedig finn és magyar szavakat tanultunk.

 

2014. február 24., hétfő


Próbálom hasznosan tölteni a szabadidőmet.

Vasárnap templomban voltam. Vagyis hogy nem a templombam, mert éppennfelújítják. Idén lesz 100 éves, és júniusban ünneplés is lesz. Szóval jelenleg az imaházban tartják a miséket. Sajnos most nem tudom megmondani mely vallási irányzatot követik az itteniek, nem tudtuk lefordítani a finn elnevezést. Mindenesetre hasonlatos a katolikus istentisztelethez, bár itt sokkal többet énekelnek, a dalok összes versszakát. A kedves kolleginám kísért el. Majd mise után meglátogatott szerény gajlékomban. Igazából Gerzsonra volt nagyon kíváncsi.

Később főzőcskéztem. Spagettit, már ha annak lehet nevezni. Azért nem lett olyan rossz, de nem olyan mint otthon. Estére sikerült letöltenem egy epizódot a kedvenc sorozatomból. Igaz mivel nincs internetem az ifjúsági házhoz kellettt mennem.

Hétfőn könyvtárba mentünk, szintén kedves kolleginával. Ugyanis ő tanítana finnül, de könyvünk az még nincs. A könyvtárból sikerült beszereznünk néhány ranulj magad nyelvkönyvet. Találtunk finn-magyar szótárt is, sőt még egy minikönyvecskét is a Magyarországra merészkedő finn turistáknak. Van pár angol nyelvű könyvük is, főleg Agatha Christie. És természetesen internet hozzáférés is, úgyhogy már tervezgetem is mely napokon tudok odabenn csücsülni.

A könyvtárban is csatlakozott hozzánk egy lány. Megkérdezte megnézhetné e a görényemet. Hát hogyne persze. Gerzsonka egyre népszerűbb. Lassan belépőt kell szednem.

2014. február 22., szombat

Tegnap hosszú napunk volt. Floorball mérkőzés a sportcsarnokban.
Megint a fényképész feladatát bízták rám. Legalább ezt is gyakorlom.
Szerencsére még éjfél előtt véget ért az esemény. Takarítanunk sem kellett, a fiatalság megcsinált helyettünk mindent. Vacsit a helyi grill büféből kaptunk, nyamm.






2014. február 20., csütörtök


Sajnos a mai ebédről lemaradtam, mert délre volt időpontom a bankban. Legalább a bankszámla is elkészült, és még bank kártyát is kapok, igaz annak havi díja van, 2,50 €. Bank kártya nélkül viszont bonyolultabb lenne a vásárlás. Személyesen kelleme bemennem a bankba kivenni a pénzt és utána bolt. így viszont szinte mindenhol fizethetek kártyával, ha utazok sem kell az adott városban a bankomat keresgélnem. Azért nem volt egyszerű a számla nyitás. Minden épp bent dolgozó ott álldogált az irodában és próbálták elmagyarázni a szerződést angolul. Nagyon aranyosak voltak.

Az ifjúsági házban is alakul a helyzet. A gyerekek kezdenek feloldódni, és próbálnak többet angolul beszélni. Ma már két lurkóval játszottam. Kártyatrükköket tanítottak nekem, illetve egy játékot ami a szaros gatya névre hallgat. Viccesek. Aztán biliárdoztunk meg pingpongoztunk. Kis szakácsmesterünk ismét zárásig maradt és együtt néztük a már említett Titkos életek újabb epizódját.

Már azt is tervezgetjük milyen foglalkozásokat tudok tartani a jövőben. Szombatonként menetrend szerint főzés van, így jövő szombatra magyar ételt készítünk. A két játszó társam már jelentkezett is a foglalkozásra. Ezenkívül valószínűleg kézműves foglalkozást tartok majd. Állítólag az iskolai textil foglalkozásokat annyira nem kedvelik, meglátjuk mit szólnak az én óráimhoz. Szeretnék megtanulni zoknit és kesztyűt kötni, mert az errefelé elég hasznos. Remélem páran csatlakoznak.

Gerzson nem boldog az új ketreccel. Remélem azért idővel hozzászokik. A lakásban egyébként sokat rendezkedik, de szerencsére eddig még nem sikerült kárt tennie semmiben.

Már egy hete itt vagyok, de északi fényt még nem láttam. Roppant bosszantó. Ravaszak ezek a fények. Speciális időjárási körülményekre van szükség. Résen állok. Addig innen el nem megyek, amíg egy fotót nem készítek.




 

2014. február 19., szerda


Meleg ebéd az iskolai menzán. Nem tudom mit ettem de nagyon finom volt. Máris derűsebben látom a világot.

Internetem továbbra sincs, de ami késik az nem jön időben mint tudjuk. Valahogy túlélem.

A fűtés lassan de biztosan beindul. Megfagyni sem fogunk már.

Gerzson megkapta a használt ketrecet, és éppen teszteli. Elég kicsi, de az utazó dobozánál azért mégis nagyobb. Aztán egy hónap múlva meglátjuk hogy jövünk ki a pénzből. Még nem tudom mennyit fogok kapni, ugyanis az útiköltség rám eső részét levonják a zsebpénzemből. Hamarosan kiderül. Ha tudok spórolni, meg persze ha meg nem futamodok akkor később veszek egy nagyobb ketrecet. Most még elleszünk így.

Az ifjúsági házban elkezdtem átrendezni a raktárszobánkat. Messzire nem jutottam ugyan, de már most átláthatóbb. Minden nap egy kicsit dolgozok rajta. Más dolgom még úgy sincs.

A nap legfontosabb eseménye a hockey meccs volt. Finnország játszott Oroszország ellen. Finnek nyertek 3-1-re. Nem követem az olimpiai játékokat, de annyit tudok hogy ez a mai győzelem kulcs fontosságú volt.

Este az egyik csemeténk indítványozta hogy süssünk palacsintát vacsira. Végül ő maga sütötte meg, mi csak segédkeztünk. Majd közösen megettük. És ezután még megnéztünk egy epizódot a Titkos életek című finn szappan operából. Kis szakácsunk zárásig maradt és még rakodni is segített. Aminek különösen örültem hogy beszélgetett velem angolul. Nagyon cuki 😊

2014. február 17., hétfő

Hétfő


Éjszaka nem tudok aludni, nappal viszont még az iskolából áthallatszó gyerekricsaj mellett is. „Lehet hogy a finn gyerekek vadabbak mint a törökök?”

Mindenesetre posta kipipálva, vásárlás úgyszintén. Azért kicsit drágább itt az élet. Ezzel még lehet lesznek problémák. Jobban járok ha csirkéről átállok rénszarvas húsra. Amit fontos megjegyeznem, hogy rohadt nehéz egy főre vásárolni, ugyanis minden nagy kiszerelésben olcdóbb, egyedül viszont nem fogyasztok annyit. Idővel majd kiokoskodom ezt is.

Továbbra sem tudom hogy elhozhatom-e a ketrecet az alagsorból. Engedély nélkül viszont nem szeretném elhozni. Ma jobban körülnéztem odalent. Találtam bútorokat és még cicawc-t is. De nem tudom, hogy ezeket a dolgokat használja-e még valaki itt az épületben vagy limlomok és bárki elviheti...

2014. február 16., vasárnap

Első szabadnap a semmi közepén.


Pont vasárnap. Síri csend, szinte minden mozdulatlan. Csak pár embert láttam kint.

Tegnap még űgy gondoltam, hogy ma ellátogatok a templomba megnézni hogy íiséznek itt. Sajna nem sikerült időben felkelnem. De főzőcdkézés után azért kimemtünk sétálni Gerzsonnal. Elmentünk a templomig csak hogy meggyőződjek róla calóban idetaláltam volna a misére.

Rengeteg hó van és még mindig esik. Élvezzük nagyon, de azért egy óránál tovább nem maradtunk kint nehogy megfázzon a görényke.

Több szomszédom is lehet au épületben mertbelég nagy a mozgás, és a mosógépet is használja valaki. Eddig még nem sikerült összefutnom egyikkel sem. Mindenesetre hagytam lent üzenetet a szárítószobában. A ketrecre tettem egy papírt és ceruzát azzal a kérdéssel hogy el szabad-e vinnem. Nagyon kíváncsi vagyok lesz-e válasz.

Holnap boltba kell mennem. Már írtam listát, csak a legszükségessebb dolgokról. És nagyon remélem hogy kedden végre találkozok a mentorommal.

Hát délután is elbóbiskoltam. Lehet hogy átalszom az egész telet.

Alig egy hetet töltöttem a tréninggel és mégis hiányzik a szobatársam. Hihetetlen milyen könnyen hozzá lehet szokno a jóhoz.  Túl nagy a csend itt. Holnap megpróbálok több időt kimt tölteni. Hétfő lesz, remélhezőleg ez több embert jelent.



Képek a tóról:





napsütéses reggel

 

2014. február 14., péntek

Valentin nap, első munkamap


Az időbeosztásom elég érdekes. 10-18, 12-20, 14-22, illetve 16-23 óra között dolgozok. Vasárnap és hétfő a szabadnapom.

Főnők/mentor sehol. Két kolleginámmal töltöttem az első műszakom. Nincs igazán munla. A diákok iskola után lassan beszállíngóznak és mindegyikük lefoglaéja magát valamivel, kártya, videójáték, billiárd, internet, tv... nekünkmigazából csak felügyelnünk kell. Persze a tíz hónap azért nem ezzel fog eltelni. Lesz iskolalátogatás, és rendezvényszervezés is. Rögtön az első napon belecsöppentem egy rapp koncertbe. Mivel valentin nap van a dekorációt is ehhez igazítottuk, lila és piros papírszívecskéket vagdostunk. A koncerten fényképezés volt a feladatom.

Napközbem készítettem egy plakátot Magyarországról és kis falumról Eneséről. Nem vagyok egelégedve az eredménnyel, teljesen elszoktam a nem pptvel készülő prezentációktól.

Reggel az aéagspri szárítóhelységben találtam egy ketrecet. Gerzsonnak nagyon jó lenne, de még ki kell derítenem el szabad-e vinnem. A görényke egyébként jól érzi magát, csak egy kicsit nagyobb térre vágyik, több mozgásra. Amíg itthon vagyok szabadlábon van, de amíg munkában vagyok nem merem egyedül kint hagyni. Még kárt tenne magában, olyan butus.

könyvtár

ifjúsági ház

valentin nap a pubiban









 

2014. február 13., csütörtök

Úton a télapó városa felé


Szerdán reggeli után a legtöbb önkéntes elhagyta színteret. Páran még egy napot ráhúztunk. A fogadó szervezetemnél sok volt a munka aznap ezért halasztották az utamat egy nappal.
Gerzsonka délután visszatért a menhelyről. Házhoz szállították így nem tudtam lefotózni milyen jó helyen üdült. Az öt napért 50eurót fizettem. Hát nem olcsó, de nem volt más választásom. És Szerencsére jól viselte az utat is meg az új helyet is, nem is volt rá panasz.

Az éjszakát ismét kis házunkban tölthette Villa Elbán. A vonatunk hajnalban 4:50kor indult, a taxi 4:30kor vett fel minket. Majd újabb 6 órás út Rovaniemi-ig. Aludni persze megint nem tudtam. A vonatról a kilátás gyönyörű. Egy idő után nem lehetett mást látni mint hóval borított fenyveseket. Rovaniemiben volt majd 3 órám. Természetesen csomagokkal nem indultam el felfedezni a várost, örültem hogy a hóban a busz állomásig sikerült elvonszolnom a bőröndöt. Jól megizzasztott mondhatom. Szívesebben lettem volna a görényem helyében.

A buszig pihengettem. 13:25kor indultunk Ranua felé. Többször is elbóbiskoltam majd felriadtam. „Nem kéne elaludni mert ismeretlen vidéken járunk”

14:45kor menetrend szerint megérkeztünk. Kedves kolleginám várt rám. Kocsival elfurikázott vásárolni hogy legyen mit ennem. Majd pizzáztunk egyet és beugrottunk a munkahelyünkre. Barátságos épület. Egyébként nincsenek nagy távolságok. Már legalábbis én közel lakom az ifjúsági házhoz. 1-2 perces séta.

A szállásom nem egy nagy durranás. Saját szobám van aminek örülök. A szobában van mini konyha ami lényegében egy villany rezsóból egy mikróból és egy hűtőszekrényből áll. A ruháimnak elég kicsike komód jutott. De ami a legfontosabb a fürdő. Hagy némi kívánnivalót maga után. Addig nem tudtam enni inni pihenni amíg egy kicsit ki nem takarítottam. Nem rossz hely, csak még némi felszerelés bútorzat hiányzik. Azt mondták szóljak ha bármire szükségem van a lakásba. Élek is majd a lehetőséggel, persze csak módjával, nem szeretném ha azt gondolnák nekem semmi sem elég jó. Kaptam tőlük egy pulcsit, sajnos a feliratát még nem sikerült megfejtenünk merthogy én finnül nem tudok a kolleginának pedig az angol a gyengéje. De ezen hamarosan változtatunk. Ezenkívül csudacsini lila rózsás ágynemű huzatot és múminos törölközőt is kaptam. Állítólag a múmin svéd-finn eredetű, minden tele van itt velük. Ennek a rejtélynek is utánajárok majd.

Megkaptam a munka beosztásomat is. Többnyire a délutáni órákban dolgozunk. Holnap lesz az első napon. Egyelőre csak ismerkedés, bemutatom az országom. Este rapkoncert. Első feladatom fényképezés lesz.

A munkán kívül legfontosabb küldetésem ketrecet szerezni Gerzsonnak. Lehetőleg itt olcsón akár használtan, mert otthonról postázni lehet még drágább lenne.










 

2014. február 12., szerda

Good bye party

Utolsó közös programunk a vacsora volt. Ennyi ételt egy rakáson nem sűrűn lát az ember.
A konyhán csodás lakomával készültek az önkénteseknek, még torta is volt.
Vacsora után hozzáláttunk utolsó feladatunkhoz. Nemzetiség szerint csoportokat alkottunk és specialitásokat kellett sütni főzni. A magyar-szlovén-grúz csapat rakott krumplival készült. Az olaszok tiramisut, a német-osztrák-luxemburgi csapat császármorzsát, a spanyolok tortilla-t, a brit-lengyel vegatáriánus csapat pedig valami puding szerűséget készített. Majd mindenki végigkóstolta az étlapot. És mindezek után még második vacsit is kaptunk a konyhából.

























2014. február 10., hétfő

On-arrival training

Minden önkéntesnek kötelező részt vennie egy képzésen. Ilyenkor egy helyre gyűjtik az éppen az országba érkezett önkénteseket, és különböző kommunikációs és konfliktus kezelő feladatokat kell megoldani kisebb nagyobb csoportokban természetesen játékos formában. Általában elég uncsi, de nagyon sok koncentrációt és energiát igényel. Persze vannak nagyon vicces pillanatok és tényleg élvezhető játékok is. Gyönyörű helyen vagyunk, csak sajnos szabad időnk nincs nagyon hogy a természetet is élvezhessük.
Egy este azért sikerült kiszabadulnunk az erdőbe.
A képzés legjobb része, legalábbis nekem az "osztály kirándulás". Igaz múzeum látogatás volt, de legalább kimozdultunk és csodaszép dolgokat láttunk.
Ami még nagyon fontos, hogy az itteni étel abszolút ehető, sőt. Most már rénszarvast is ettem.


"Én mint önkéntes" rajz és üzenőfal


séta a fagyott tengeren, igen tenger nem tó 😲
 
Séta az erdőben nappal...
 
.:.és éjszaka
 
Villa Elba főépület
 
szerény hajlékunk
 
Arctic Museum Pietarsaari